Alma eléggé ritmus szenzitív, ezért a negyedik életéve betöltését követően körülnéztem a környéken, hová írathatnám be táncra. Alapvetően a klasszikus táncot pártolom, és jelenleg még Alma is, de csak terelgetem, nem befolyásolom. Nem várom, hogy négy évesen kifogástalan tartással és technikával eljárjon egy angol keringőt, egyelőre az is elég, hogy megtanul alapvető dolgokat, például jobbra kettőt lépni, aztán balra kettőt, vagy saját maga körül forogni jobbra, illetve balra. Tekintve, hogy egy teljes mértékben balkezes gyermekről beszélünk, ezek nem is olyan egyszerű feladatok. A szocializáció új aspektusába is belekóstol, ugyanis egy órán keresztül ott kell őt hagyni idegen helyen, idegen gyerekek között, egy idegen nőcire kell figyelnie és csinálnia, amiket mond. Szerencsére ezek Almának nem okoztak gondot, örömmel jár hétről hétre, beilleszkedett a többiek közé, és lelkesen mesélte, hogy Lizike elkísérte őt wc-re, mert Lizike abba az oviba jár, ahol a tánc is van. Szombaton volt egy összevont táncbemutató, ahol a szülők megnézhették, hogy mit tanultak a csemeték. Sajnos Vilivel megfáztunk, ezért itthon maradtunk, de Peti elment a csinibe öltözött táncoslábú tündérrel. Íme néhány fotó:
