Mostanában nem volt nagyon energiám a bloggal foglalkozni, bocsi, teljesen lefoglalt az életünk alakulása. Nagyon nem részlezetném, a lényeg, hogy egyenlőre nem 2014 a mi évünk. Peti munkahelye hipp-hopp megszűnt, a feladat a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került. Anyagilag komoly veszteséggel zárult számunkra ez a manőver, a komoly havi hat számjegy mínuszt jelent. Valamint le kellett adni a szolgálati autót, ami nemcsak anyagi, hanem időbeli negatívumot is hozott a mindennapokba. Almát így nemcsak délután hozom el az oviból, hanem reggel is én viszem, mindkét alkalommal viszem Vilit is, Peti meg buszozik. Osztottunk, szoroztunk, agyaltunk, meg persze meghallgattuk a sok közhelyet, amik mellettünk puffantak, miszerint más is megoldja, vagy örülj, hogy van munkája stb... Ja más is megoldja, én is megoldom, még nem maradt a gyerek soha az oviban, és igen valóban jobb, hogy van Petinek munkája, mintha nem lenne, de ettől azért még nem vagyok előrébb, sőt! Szóval arra jutottunk, hogy beáldozva a garázspénzünket veszünk egy autót, és megpróbáljuk a sok rosszban a jót keresni. Egyik sem könnyű, bevallom. A lényeg, hogy szeretet és egészség legyen a többit meg majd megvesszük. Szeretet és egészség meg pont van nálunk, az új családtagunk pedig szépen beilleszkedett közénk.
