A füge nekem gyerekként azt az aszalt kis gubicsot jelentette, amivel ki lehetett kergetni a világból. Bele sem gondoltam, hogy az valahol friss gyümölcsként terem, egyáltalán nem olyan, mint a becsomagolt aszalvány. Évek múlva Peti szüleinek fügebokrán találtunk egy érett fügét, amit bizony több felé vágtunk, hogy mindenkinek jusson. Vonakodva kóstoltam meg, aztán örök szerelembe estük, füge és én. Már a kertünkben is van egy pici ágacska, ami remélem évek múlva hatalmasra nő és termőre fordul. Addig pedig szedjük az egy utcányi sétára lévő lakatlan ház előtti bokor bő termését, amire engedélyt is kaptunk.
Ez a fügés szappan igazából Peti ötlete volt, neki akartam vele kedvezni. Kiválasztottam az egyik, már jól bevált receptemet, nem variáltam túl a dolgot. A kinézetét is füge-szerűre próbáltam csinálni, szerintem ez nagyon jól sikerült. A szappan egyetlen érdekessége a füge apró kerek magjai, amik természetesen a fügehússal együtt belekerültek a pudingos masszába. Majd használat közben elválik, hogy mennyire masszíroz, kíváncsi vagyok rá nagyon.
Felhasznált alapanyagok: sárgabarackmag-olaj, olívaolaj, kókuszolaj, kakaóvaj, pálmaolaj, NAOH, házi natúr kecskejoghurt, desztillált víz, rózsaszín agyag, zöld agyag, spirulina, füge, lemon verbéna illatolaj
A termés egy része, lekvár készült belőle.
