Eddig ebbe a szappanba öltem a legtöbb energiát, nagyon-nagyon remélem, hogy megérte. Rengeteget olvastam, mert egy ideje már motoszkált bennem, hogy mézes szappant készítsek, és ki szerettem volna próbálni a méhviaszt és a virágport is. Néztem webáruházakban, de olyan árak voltak a méhviaszra írva, hogy ezzel az erővel golfozhatnék is, az se olcsó hobbi. Aztán egyszer csak rámtört a felismerés, hogy tiszta hülye vagyok, néhány házzal a miénktől arrébb lakik egy méhész ember, ha van méze, biztos méhviasza is van. Igen ám, de ez a fószer a világ legmogorvább ember, én pedig bevallom utálom a mézet, mármint megenni, és azt érzem, hogy az ipse a vesémbe lát, érzi ezt. Kutyával és gyerekkel mindent el lehet adni, ezért megkértem Almát ballagjon már el velem durci bácsihoz. Becsöngetünk, pasi kijön, csúnyán néz, Alma egyből nekiszegezi a kérdést, hogy van-e kutyája (?), pasi közli van, de be van zárva, gyerek néz bután. Mondom neki méhviaszt szeretnék, erre ő, hogy minek. Nem mindegy az neked apukám, odaadod, kifizetem, ebből élsz, de lenyelem ezt a gondolatot, inkább halkan motyogom, hogy szappanba szeretném tenni. Az ember sarkon fordul, eltűnik a garázsban, majd megjelenik egy kisebb zacskó méhviasszal. Kérdezem tőle, ez mekkora mennyiség, 35 dekagramm, majd mond rá egy olyan árat, amitől egyből kedvesebbnek látom. Vérszemet kapok, kérdezem tőle virágpor van-e, van szuper azt is szeretnék. Itt pedig megoldódik a nyelve, elkezd nekünk előadást tartani arról, hogy ő hogyan eszi a virágport, meg az unokájának is kellett natúr szappant szerezni, mert allergiás, és ez tök jó, hogy egyre többen nekiállnak otthon készíteni. Állok egyik lábamról a másikra, ekkor Alma, mint aki megérzi, hogy sok a duma, közli a pasassal, hogy ez mind szép és jó, de neki kakilni kell. Én azt kívánom, hogy nyíljon meg alattam a föld! Ekkor olyan történik, ami lehet már évek óta nem fordult elő, az ember hangosan felröhög és közli, hogy akkor irány haza, itt a végszó. Alma egyébként nem blöffölt, itthon rendesen telerakta a budit. Én pedig boldogan nézegettem az új szerzeményeimet.
Találtam egy nőcit (mellesleg azt az oldalt azóta nem sikerül újra előhoznom), aki a mézes szappant pufifóliával bélelt őzgerinc formába öntötte. Micsoda ötlet, az ilyet csak ellopni szabad! Ja, de nekem se pufifóliám, se őzgerinc formám nem volt. Láttam a "Jön Pisti!"-ben, hogy árul formát, elmentem, megvettem, pipa. Peti rendelt valami kütyüt Londonból, ami nem is volt törékeny, de egy csomó pufifóliába volt bugyolálva, egyből éreztem, hogy ezt nekem küldték, pipa.
Sokat olvastam arról, hogy a joghurttal készített szappanok mennyire szuperek, gondoltam vegyítem a kettőt, joghurt, méz... Csak jó lehet! Vizualizáltam, amint megfürdök ezzek a krémes, kényeztető szappannal, és törölgetem a feszes, gazella testemet. Picit sem vagyok terhes, hurkás, csíkos, bevérzett lábú!
Szóval nekiálltam a nagy feladatnak. Számítottam rá, hogy lehetnek problémák, ezért most először nem este, gyerekaltatás után álltam neki, hanem délelőtt, amíg Vili alszik. Persze Almát nagyon izgatta a dolog, eddig csak a produktumokat látta, de most itt készül a dolog. Úgy voltam vele, hogy addig, amíg nem veszélyes engedem segíteni, aztán eltávolítom. Mindent úgy csináltam, mint egyébként, szépen összeállt a massza, belezuttyintottam a pufifóliával bélelt formába, a maradékot meg két virágformába öntöttem. Betakartam a fóliával, bele is nyomkodtam, hogy a minta mindenhol látszódjon, és csak egy törölközővel takartam be, nehogy túlmelegedjen. Elpakoltam mindent, ránézek a masszára, és látom, hogy a tetején van egy barna, híg folt. Na ettől féltem, ugyanis a méhviasz és a méz fel tudja forrósítani a masszát piszkosul. Megfogtam, tűzforró volt, azzal a lendülettel betettem a hűtőbe. Peti, mint egy igazi katasztrófa túrista, aki éhezik a tragédia látványára, járkált a hűtőhöz, cöccögött, és egyre csak azt mondogatta, hogy minek tettem bele azt az egy kanál mézet, illetve, hogy a katasztrófa csak fokozódik a hűtőben. Teljesen bepánikoltam, mert a folt csak nőtt, hűlni meg nem hűlt a cucc. Végső elkeseredésemben elkezdtem keresni a neten, hogy mi van akkor most ilyenkor. Na ott aztán voltak olyan szappankatasztrófák képekkel illusztrálva, hogy na. Aztán úgy döntöttem, hogy a szappankészítés egyik fő alapanyaga a türelem, kivárom, hogy mi lesz a vége, bízok a szappanomban. Szerencsére egy idő után a folt eltűnt, kihűlt és megkeményedett a massza. Felvágás után örömmel láttam, hogy nincs benne semmi lyuk, vagy folyékony rész. Homogén felületű, finom tavaszi-mézes illatú szappan lett belőle, ami a fóliának köszönhetően nagyon mutatós is. 6 hét múlva jöhet a fent említett zuhanyzós vízió megvalósulása, addigra már meg is szülök.
Felhasznált alapanyagok: olívaolaj, kókuszolaj, napraforgóolaj, pálmaolaj, sertészsír, kukoricacsíraolaj, ricinusolaj, méhviasz, NAOH, natúr joghurt, desztillált víz, virágpor, méz, ilang-ilang illóolaj.
Kicsi balkezem, melegíti a "kotyvalékot".
Még egyben a kész tömb, ami túlélte a szappankatasztrófát.
A végtermék, egy tálcányi joghurtos-virágporos gyönyörűség.
