Hévízi iszapos szappan kecsketejjel, fehér agyaggal

Ez az első olyan szappanom, ami úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Olyan szappant szerettem volna készíteni, ami széles spektrumú, vagyis szinte mindenki használhatja, ezért választottam az iszapot és a fehér agyagot adaléknak. A beltartalmát is úgy állítottam össze, hogy fiatal és idősebb egyaránt élvezhesse a végeredményt. Áldom az eszemet, hogy nem csábultam el és nem vettem drága formákat, mert szép lassan megtalálnak a kellemesebb árú megoldások. Megint elmentem a "Jön Pisti"-be, most egyébként egy idősebb hölgy volt Pisti, a rózsa formát onnan pattintottam, nevetséges áron. Ha valaki esetleg nem tudja mi az a "Jön Pisti", beavatom szívesen, mert én sem tudtam addig, míg nem költöztünk vidékre. Ez voltaképpen egy kirakodó vásár, ami általában a helyi művelődési házban kap helyet. Előtte bedobnak szórólapot, erre volt régebben rápecsételve, hogy "Jön Pisti", de már nem csak ő jár, onnan tudod mikor ki és milyen holmikkal jön. Nem szeretném Pistit megsérteni, de az én olvasatomban az áruk 90%-a értelmezhetetlen. Nyilván az én hibám, hogy nem hordok otthonkát, és a nagyi-bugyi repertoáromat sem onnan szerzem. Viszont a maradék 10% tartogathat olyan cuccokat, amiért érdemes - az én esetemben - elgurulni.

A sima muffin alakú forma aljába szórtam kevés rózsaszirmot, a rózsás önmagában is dekoratív. Pont ilyennek képzeltem a végeredményt, hogy a teteje szép világos színű, az alja sötét, egyben van, de mégis kontrasztos. Remélem használat közben sem fog csalódást okozni!

Felhasznált alapanyagok: olívaolaj, kókuszzsír, pálmaolaj, napraforgóolaj, sheavaj, szőlőmagolaj, ricinusolaj, rizskorpaolaj, NAOH, kecsketej, desztillált víz, ilang-ilang illóolaj, fehér agyag, Hévízi iszap.

Most egy kis időre leállok a szappangyártással, mert hétfőn reggel bevonulunk a kórházba, és Magdi baba császármetszéssel megszületik. Az elkészült szappanok érnek, van amit már tesztelünk. Amint a helyzet úgy adódik visszatérek!

A teljes csapat, ha beválik növelem az adagot.

Szerelem-szappan

Peti kb egy hónapja konkrét kívánságokkal állt elő szappan témában. Neki ilyet csináljak, így és úgy. Sokat törtem a fejemet, hogy milyen is legyen az ő kívánság szappana, lassan kezdett kirajzolódni a kép. Azt kérte, hogy legyen némi "After Eight" jellege, és nem akar kecsketejet. Folyadéknak ezért a zöld teát választottam, ami eleve egy szuper dolog, javallott a fogyasztása, magunkra kenni sem hátrányos. Tettem bele kakaóvajat, aminek az illata is érződik, a hatása pedig felbecsülhetetlen. A zöld-barna küllemet zöld agyag és karob felhasználásával készítettem. A karob intenzívebben színez, mint a kakaópor, egy kanálnyival igazi étcsoki árnyalatot lehet elérni. A tervem az volt, hogy tejesdobozba beleállítok egy papírtörlő gurigát, abba öntöm a barna masszát, kívülre a zöldet, aztán eltávolítom a gurigát és egy kanál hosszú nyelével átlósan elhúzom. Szeletelést követően középen egy szív rajzolódott volna ki, igazi szerelem-szappan dizájn. Úgy látszik nekem ezek a szíves dolgok nem jönnek össze, ugyanis a masszáim olyan gyorsan pudingosodtak, hogy sehogyan sem tudtam őket szépen a dobozba önteni. Egy mozdulattal kidobtam a gurigát, és Petivel ketten, lángoló szerelemmel természetesen, egymásra kanalaztuk a masszákat. A mintázat így is tetszetős lett, bár szív egyiken sincs, viszont van jing-jang szappan, és ahogy érik a zöld szín is egyre erőteljesebben látszik, isteni illata van, vagyis az "After Eight" jelleg kipipálva. Gyanítom, hogy ez a szappan népszerű lesz, ezért jó sok készült belőle. Uraim tesztre felkészülni!

Felhasznált alapanyagok: olívaolaj, kókuszolaj, sertészsír, pálmaolaj, napraforgóolaj, kakaóvaj, rizskorpaolaj, ricinusolaj, NAOH, zöldtea, desztillált víz, borsmenta illóolaj, karob, zöld agyag, spirulina.

Két tömb is lett belőle, már szeletelve várják a bevetést.

Levendulás szappan

Sikerült előállítanom a "ronda, de finom" kategóriájú szappant. A külcsín teljes zsákutca, viszont a belbecs ígéretes.

A tervem az volt, hogy egy klasszikus, letisztult kinézetű, egyszerű levendulás szappant készítek. Szereztem szárított levendula virágot, és a Csudadióban kaptam ajándékba sötétlila Mica port (ásványi színező anyag, természetes eredetű, a lúg nem befolyásolja a színét), világos bézs színű szappant képzeltem el, vékony lila csíkokkal, a tetején levendulával megszórva. A kecsketej mellé csináltam levendula főzetet, és a virágokat beledaráltam, mert Peti nem szereti a darabos dolgokat a szappanban. Ettől egy elég sötét trutyit kaptam, ami a lúgtól még sötétebb lett, ezért a szappan alapmasszájának színe nem lett olyan világos, mint amilyenre számítottam. A lila Mica-hoz meg sikerült nagyobb adag masszát zuttyintani, így a vékony csíkok vastag sávokká alakultak. A tetejét nem is szórtam meg, mert annyira tarka volt, hogy azt már túlzásnak éreztem.

Viszont ápoló összetevőkből nincs benne hiány, és annyira finom levendula illata van, hogy mióta felvágtam rendszeresen járok szagolgatni, kicsit sincs öregnéni jellege.

Felhasznált alapanyagok: olívaolaj, kókuszolaj, pálmaolaj, szőlőmagolaj, napraforgóolaj, sheavaj, ricinusolaj, NAOH, kecsketej, levendula főzet, levendula illóolaj, Mica por, fehér agyag.

Joghurtos-virágporos szappan

Eddig ebbe a szappanba öltem a legtöbb energiát, nagyon-nagyon remélem, hogy megérte. Rengeteget olvastam, mert egy ideje már motoszkált bennem, hogy mézes szappant készítsek, és ki szerettem volna próbálni a méhviaszt és a virágport is. Néztem webáruházakban, de olyan árak voltak a méhviaszra írva, hogy ezzel az erővel golfozhatnék is, az se olcsó hobbi. Aztán egyszer csak rámtört a felismerés, hogy tiszta hülye vagyok, néhány házzal a miénktől arrébb lakik egy méhész ember, ha van méze, biztos méhviasza is van. Igen ám, de ez a fószer a világ legmogorvább ember, én pedig bevallom utálom a mézet, mármint megenni, és azt érzem, hogy az ipse a vesémbe lát, érzi ezt. Kutyával és gyerekkel mindent el lehet adni, ezért megkértem Almát ballagjon már el velem durci bácsihoz. Becsöngetünk, pasi kijön, csúnyán néz, Alma egyből nekiszegezi a kérdést, hogy van-e kutyája (?), pasi közli van, de be van zárva, gyerek néz bután. Mondom neki méhviaszt szeretnék, erre ő, hogy minek. Nem mindegy az neked apukám, odaadod, kifizetem, ebből élsz, de lenyelem ezt a gondolatot, inkább halkan motyogom, hogy szappanba szeretném tenni. Az ember sarkon fordul, eltűnik a garázsban, majd megjelenik egy kisebb zacskó méhviasszal. Kérdezem tőle, ez mekkora mennyiség, 35 dekagramm, majd mond rá egy olyan árat, amitől egyből kedvesebbnek látom. Vérszemet kapok, kérdezem tőle virágpor van-e, van szuper azt is szeretnék. Itt pedig megoldódik a nyelve, elkezd nekünk előadást tartani arról, hogy ő hogyan eszi a virágport, meg az unokájának is kellett natúr szappant szerezni, mert allergiás, és ez tök jó, hogy egyre többen nekiállnak otthon készíteni. Állok egyik lábamról a másikra, ekkor Alma, mint aki megérzi, hogy sok a duma, közli a pasassal, hogy ez mind szép és jó, de neki kakilni kell. Én azt kívánom, hogy nyíljon meg alattam a föld! Ekkor olyan történik, ami lehet már évek óta nem fordult elő, az ember hangosan felröhög és közli, hogy akkor irány haza, itt a végszó. Alma egyébként nem blöffölt, itthon rendesen telerakta a budit. Én pedig boldogan nézegettem az új szerzeményeimet.

Találtam egy nőcit (mellesleg azt az oldalt azóta nem sikerül újra előhoznom), aki a mézes szappant pufifóliával bélelt őzgerinc formába öntötte. Micsoda ötlet, az ilyet csak ellopni szabad! Ja, de nekem se pufifóliám, se őzgerinc formám nem volt. Láttam a "Jön Pisti!"-ben, hogy árul formát, elmentem, megvettem, pipa. Peti rendelt valami kütyüt Londonból, ami nem is volt törékeny, de egy csomó pufifóliába volt bugyolálva, egyből éreztem, hogy ezt nekem küldték, pipa.

Sokat olvastam arról, hogy a joghurttal készített szappanok mennyire szuperek, gondoltam vegyítem a kettőt, joghurt, méz... Csak jó lehet! Vizualizáltam, amint megfürdök ezzek a krémes, kényeztető szappannal, és törölgetem a feszes, gazella testemet. Picit sem vagyok terhes, hurkás, csíkos, bevérzett lábú!

Szóval nekiálltam a nagy feladatnak. Számítottam rá, hogy lehetnek problémák, ezért most először nem este, gyerekaltatás után álltam neki, hanem délelőtt, amíg Vili alszik. Persze Almát nagyon izgatta a dolog, eddig csak a produktumokat látta, de most itt készül a dolog. Úgy voltam vele, hogy addig, amíg nem veszélyes engedem segíteni, aztán eltávolítom. Mindent úgy csináltam, mint egyébként, szépen összeállt a massza, belezuttyintottam a pufifóliával bélelt formába, a maradékot meg két virágformába öntöttem. Betakartam a fóliával, bele is nyomkodtam, hogy a minta mindenhol látszódjon, és csak egy törölközővel takartam be, nehogy túlmelegedjen. Elpakoltam mindent, ránézek a masszára, és látom, hogy a tetején van egy barna, híg folt. Na ettől féltem, ugyanis a méhviasz és a méz fel tudja forrósítani a masszát piszkosul. Megfogtam, tűzforró volt, azzal a lendülettel betettem a hűtőbe. Peti, mint egy igazi katasztrófa túrista, aki éhezik a tragédia látványára, járkált a hűtőhöz, cöccögött, és egyre csak azt mondogatta, hogy minek tettem bele azt az egy kanál mézet, illetve, hogy a katasztrófa csak fokozódik a hűtőben. Teljesen bepánikoltam, mert a folt csak nőtt, hűlni meg nem hűlt a cucc. Végső elkeseredésemben elkezdtem keresni a neten, hogy mi van akkor most ilyenkor. Na ott aztán voltak olyan szappankatasztrófák képekkel illusztrálva, hogy na. Aztán úgy döntöttem, hogy a szappankészítés egyik fő alapanyaga a türelem, kivárom, hogy mi lesz a vége, bízok a szappanomban. Szerencsére egy idő után a folt eltűnt, kihűlt és megkeményedett a massza. Felvágás után örömmel láttam, hogy nincs benne semmi lyuk, vagy folyékony rész. Homogén felületű, finom tavaszi-mézes illatú szappan lett belőle, ami a fóliának köszönhetően nagyon mutatós is. 6 hét múlva jöhet a fent említett zuhanyzós vízió megvalósulása, addigra már meg is szülök.

Felhasznált alapanyagok: olívaolaj, kókuszolaj, napraforgóolaj, pálmaolaj, sertészsír, kukoricacsíraolaj, ricinusolaj, méhviasz, NAOH, natúr joghurt, desztillált víz, virágpor, méz, ilang-ilang illóolaj.

Kicsi balkezem, melegíti a "kotyvalékot".

Még egyben a kész tömb, ami túlélte a szappankatasztrófát.

A végtermék, egy tálcányi joghurtos-virágporos gyönyörűség.

Ápoló szappan rózsaszín agyaggal

A szappan-univerzum tovább terjeszkedik. Kaptam egy nagyon kedves levelet, amin majdnem el is bőgtem magam. Hiába, itt ül a nyakamon a szülés utáni és előtti depresszió, nekem már egy kicsi is elég. A megkeresésben az állt, a levélíró szívesen lenne az első vevőm, ugyanis a férje 14 éves kora óta ekcémával küzd, nagyon nem mindegy, hogy mivel tisztálkodik, mit ken magára. Persze elmondtam, hogy én még csak a kezdeti stádiumban vagyok, próbálkozom ezzel-azzal, de szívesen csinálok nekik szappant, és jó lenne, ha tesztelnék.

Szerencsére nekünk nincs ilyen problémánk, amióta melegebb van és Alma nem használ folyékony szappant a kezei teljesen rendbe jöttek. Szóval itt a felkérés és egyben kihívás, hogy csinálhatok olyan szappant, ami remélhetőleg probléma megoldásra is alkamas lesz. Elkezdtem kutatni a témában, hogy milyen összetevőkből álljon, és kértem tanácsot Mónitól is. A kecsketej az evidens volt, valamint a jó sok ápoló vaj, és az illatmentesség. Plusz ápoló adaléknak a rózsaszín agyagot választottam, mert érzékeny bőrre kiváló. Viszont itt volt bennem némi aggodalom, mert nem ismerem a levélíró férjét, nem tudtam, hogy mennyire macsó, lehet egy rózsaszín szappant diszkvalifikálna a versenyből. Reménykedtem, hogy akinek ilyen gondja van, az már nem akad fenn a színeken, és kiderült egy levélváltásból, hogy nem kell ezen aggódnom.

Közben megjött Kínából az új szappanöntő dobozom, gondoltam ezzel a szappannal felavatom. Másnak csinál az embere uszadékfából öntőformát, nos az enyém nem az a bütykölgetős típus, ő inkább az interneten kinéztem és megrendeltem neked anyukám, ingyen házhoz hozzák Kínából, így jó lesz típus. Nekem így is jó, köszi!

Nagy körültekintéssel álltam a munkának, tanulva a múltkori hülyeségemből. Az agyagot elkevertem néhány kanál olajjal, és már akkor látni lehetett, hogy nem lesz ez babarózsaszín, inkább hússzínű volt az elegy. Nem akartam olyan mintát, ami túl csajos lenne, amilyen a szerencsém, tuti most lettek volna benne gyönyörű levelek meg szivecskék. Ezért inkább az örvény technikát választottam. Ez azt jelenti, hogy a massza egyik felét kell színezni és ezt magasról a sima masszába kell önteni több ponton. Utána egyet kell rajta keverni és beleönteni a formába. Nem volt nehéz megcsinálni, viszont szép örvényes lett végül a szappan.

Nem állítom, hogy csodaszer, de nagyon bizakodó vagyok, hogy sikeres lesz felhasználói szinten.

Felhasznált alapanyagok: olívaolaj, sheavaj, kakaóvaj, szőlőmagolaj, kókuszolaj, ricinusolaj, NAOH, kecsketej, desztillált víz, rózsaszín agyag.

Az új szappanöntő dobozom az első bevetésen.

Kávés kézmosó szappan

Gyerekkoromban sokat mondta apukám, hogy mi "bikfa fejű Telekesek" vagyunk. Gőzöm sem volt róla, hogy ez mit is jelent, de nagyon misztikusan hangzott. Azóta persze értem már, érzem is, hogy ez mit jelent, ez van, nem küzdhetünk a gyökereink ellen.

A múltkori kudarc után inkább előre menekültem, és nem állhattam, hogy használható kézmosó szappan nélkül maradjunk. Ugyan olyat nem akartam készíteni, rossz volt visszagondolni arra, hogyan ültek a gyönyörű szappanok a szemetes tetején, ezért új formátumot találtam ki. A recept nem változott, csak egy ponton, a lúg felét feketekávéban oldottam. A tejesdoboz jól bevált eddig is, viszont most megtapasztaltam, hogy mekkora különbség van bizonyos dobozok között. Mi ugyanis majdnem mindig csavaros tetejűt veszünk, aminek az alja duplán hajtott, ezért ott a szappan elég furcsa alakú lesz, vagyis eredményez egy elég béna szeletet. Anyukám a múltkor hozott magával tejet (nehogy megromoljon, amíg nincs otthon), és ő olyat szokott venni, amit a tetején fel kell tépni, nincs rajta visszazárható nyílás. Ennek az alja sokkal egyszerűbb, simább felületű. Egyből megakadt rajta a szemem, persze szappanos szemszögből. Sokkal jobban bevált, mint az előző, szappanöntéshez mostantól ilyet fogok szerezni, használni.

Egy egyszerű döntögető technikát szerettem volna kipróbálni, aminek ebben az esetben az volt a hátránya, hogy a két színű masszát külön kellett kikeverni. Vagyis először megcsináltam desztillált vízzel a fehér alapmasszát, amit a lefektetett, kitámasztott tejesdobozba öntöttem átlósan, majd elkészítettem a kávés masszát is. Az előzőleg beleöntött rész már megszilárdult annyira, hogy vissza lehetett állítani a dobozt, nem folyt el, és ráöntöttem a kávés réteget. A végeredmény pont olyan lett, mint amire számítottam, helyes tenyérnyi szeletek, egyszerű, de nagyszerű mintával. Illatot most nem tettem bele tudatosan, enyhén érezni rajta némi kávéillatot, ami állítólag használat közben semlegesíti a kellemetlen szagokat.

Azt mondjuk nem értem, hogy a feketekávéból hogyan lett halvány tejeskávé. Mások kávés szappanjai sokkal sötétebb barnák, pedig a leírás alapján nem használtak egyéb színezőt. Nekem amúgy így is tetszik.

Felhasznált alapanyagok: megegyezik az előző kézmosó szappanéval.

A megszilárdult szappantömb a dobozban, azért ezt is meg kellett hámozni.

Szeletelést követően, egy kávés tálcán sorakoznak.