Alma

Úgy éreztem, hogy Alma fotóilag kis hátrányban van Vilihez képest. Persze más szemszögből nézve Vili négy év hátrányban van Almához képest. Mindenesetre ma elvittem az oviba a fényképezőgépet és lőttem a kiscsajról párat. A szövegét is kellene dokumentálni, mert nagyon ütős dumái vannak. Mindig azt gondolom, hogy ez annyira jó volt, amit az imént mondott, hogy biztosan megjegyzem, 4.5 másodperc múlva már sajnos semmire sem emlékszem.

Alma az oviban a 16:00 utáni összevont csoportban játszik. A három kislányból, akik körülötte vannak egyik sem csoporttársa.

Vili az oviban, a népszerűsége töretlen, gyerekek, felnőttek egyaránt imádják. Alma egyik óvónője, Margitka tartja Vilit a karjaiban. Ő egyébként Petivel kezdte a pályáját.

Gyönyörűségem az ovi udvarán még játszik egy kicsit gyorsan. Micsoda tekintet!

Megnevettettem!

Az utcánk végén Margitka nénitől tarhátlam rozmaringot. Egyszer már adott, az szépen áttelelt most virágzik. Gondoltam kérek még, legyen bőven. Sült hús mellé rendszeresen rakok belőle, nagyon szeretjük, ez a kedvenc fűszerem. Ha Peti hazaér elültetjük.

Alma és a rügyező almafa csemetéje. Idén még nem számítunk feldolgozhatatlan mennyiségű gyümölcshozamra, asszem.

Szürke hétköznapok

Nyüglődik a baba, beteszem a hintába, benyomom neki a cumit és ringatom. Közben fél szemmel nézem Józsi Barátot, ennél nehezebb műfajt most nem vesz be az agyam. Fél óra elteltével benézek a hintába, amiből egy nyekkenés sem hallatszik, a látvány sokkoló: 2 db óriási kék szem mered rám és 1 db fültől fülig érő száj. Fél óráig csendben volt és alvást színlelt, mekkora arc!

A karom leszakadt, de ettől a tekintettől elszáll a mérgem.

Hoppá!

Tegnap délelőtt Peti felfedezte, hogy Vilinek kibújt az első foga, a bal alsó 1-es lett a győztes. Különösebb jele nem volt, meg is lepődtünk rendesen. Alma közölte, hogy ez tök jó, akkor mostantól adhatunk Vilinek csirkecombot!

Fárasztó dolog fogat növeszteni!

Babacipő

Szombaton ellopták Vili fél pár babacipőjét! Az úgy volt, hogy leparkoltunk a hatvani Lidl-nél. A gyönyörű napsütésben a boldog apuka egy laza mozdulattal kivette kisebb gyermekét a kocsiból (nagyobb gyermek a nagyszülőkkel épp bárányokat csodált Versegen) és levakarhatatlan mosollyal az arcán tolta be a csöppséget a boltba. Én loholok utánuk és kérdezem megdöbbenve, hogy alvó gyermekünk miért fél pár cipőben leledzik. Apuka néz bután, hogy valóban egy cipő mínuszt mutat a leltár. Kezdünk nézelődni a boltban, majd kitekintve az óriási ablakon megpillantom, hogy a keresett babacipő a kocsink mellett hever a parkolóban. Oké, átverekszem magamat a pénztárban várakozókon, szabadkozok, hogy bocsi, de ki kell azonnal mennem, őőőő izé. Kiérek a kocsihoz és sehol semmi, a kiscipő eltűnt. Teljes értetlenség, az agyvizem felforrt. Visszamegyek a családhoz, Vili még mindig fél pár cipőben durmol, magamból kikelve tájékoztatom az uramat, persze ő is tiszta pipa lesz egy másodperc alatt. Na most nem a cipő értéke a lényeg, hanem maga a cselekmény, hogy miért visz el valaki egy fél pár cipőcskét, miért? Még egy gyenge kísérletet tettem a pénztárosnál, hogy hátha valaki behozta és odaadta neki, de nem sajnos. Lehet ez csak az én dilim, de már Almának is vettem pici korától babacipőt, mert szerintem nagyon bénán néz ki egy baba, ha szépen fel van öltöztetve a lábán meg csak zokni van. Tavasszal pedig melegítő funkciója is van. Vili első cipőjét még akkor vettem, amikor terhes voltam, szinte ez volt az egyetlen holmi, amit a születése előtt kapott tőlem, szóval inkább eszmei értéke volt.

Íme a páratlan darab.

Vili mosolya

Vili annyira cukin mosolyog, embertömegek vannak oda érte. Két napja pedig elkezdett beszélgetni, főleg a játszószőnyeg állatainak mondja a magáét, de este fürdés után is gőgicsélt az apjának. Annyira elfelejtettem már, hogy Alma miket csinált, furcsa újra ilyen kicsit gyerekkel foglalkozni.

Kezdődik

Amikor Alma kisbaba volt sokszor fiúnak nézték, égnek állt tőle a hajam. A mai sétánk során Vilit ketten is lánynak nézték. Először bementünk Juci nénihez, ami egy kisbolt itt a faluban. Mellesleg kb fél éve tudtam meg, hogy Juci néni már évek óta nem él, na így kell hallhatatlanná válni. Betoltam a gyereket a boltba, ahol rácuppantak egyből az eladók, Vili meg óriási vigyorral nézett ki a fejéből. Erre az egyik eladó megkérdezte, hogy lány a baba? Mondom nem, de miből gondolja, hogy lány, erre ő, hogy ennyire mosolyog. Mi van??? Aztán hazafelé még bementünk az utcánk végén lévő zugboltba, ahol a bácsi megcsodálta Vilit, mert milyen szép kislány. Tőle is megkérdeztem, hogy miből gondolja, hogy a gyermek lány, erre ő: " a szeme végett!" Tehát ha van szeme, akkor csakis lány lehet, logikus.

Szerintem egyértelműen fiúnak néz ki!

Vili kórházban

Vilivel februárban egy hetet kórházban voltunk. A probléma az volt, hogy a parányi immunrendszere nem tudott mit kezdeni egy vírussal, csúnyán köhögött, lázas volt és kiütéses.

A kép csakis a pöttyök dokumentálására volt hivatott, Vili pofija ezért maradt le. A kórházban elég lassan reagált a gyógyszerekre, nehezen indult be a gyógyulás folyamata, de szerencsére nem volt komoly baja. Én sokkal nehezebben bírtam az egész dolgot, ő könnyen alkalmazkodott, hiába Vili mindenhol jól elvan, ha van a közelben két darab laktáló cici. Jellemformáló egy hét volt, pláne mert a szülinapomat is benyelte.

Ez itt egy új blog

Már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy folytatni kellene Alma blogját, a dokumentálás miatt is, meg amúgy is. A korábbi blog viszont teljesen eltűnt, mert az Opera 2014. március 4-én megszűnt. Így tiszta lappal kezdhetjük bemutatni a kétgyerekesre bővült életünket, ami egyáltalán nem mondható unalmasnak. Akkor bukósisakot fel, indulunk!