Mostanában nem volt nagyon energiám a bloggal foglalkozni, bocsi, teljesen lefoglalt az életünk alakulása. Nagyon nem részlezetném, a lényeg, hogy egyenlőre nem 2014 a mi évünk. Peti munkahelye hipp-hopp megszűnt, a feladat a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került. Anyagilag komoly veszteséggel zárult számunkra ez a manőver, a komoly havi hat számjegy mínuszt jelent. Valamint le kellett adni a szolgálati autót, ami nemcsak anyagi, hanem időbeli negatívumot is hozott a mindennapokba. Almát így nemcsak délután hozom el az oviból, hanem reggel is én viszem, mindkét alkalommal viszem Vilit is, Peti meg buszozik. Osztottunk, szoroztunk, agyaltunk, meg persze meghallgattuk a sok közhelyet, amik mellettünk puffantak, miszerint más is megoldja, vagy örülj, hogy van munkája stb... Ja más is megoldja, én is megoldom, még nem maradt a gyerek soha az oviban, és igen valóban jobb, hogy van Petinek munkája, mintha nem lenne, de ettől azért még nem vagyok előrébb, sőt! Szóval arra jutottunk, hogy beáldozva a garázspénzünket veszünk egy autót, és megpróbáljuk a sok rosszban a jót keresni. Egyik sem könnyű, bevallom. A lényeg, hogy szeretet és egészség legyen a többit meg majd megvesszük. Szeretet és egészség meg pont van nálunk, az új családtagunk pedig szépen beilleszkedett közénk.
Sajnalom Marti, hogy anyagilag szarabb helyzetben vagytok, de annak orulok, hogy azon kivul minden rendben. Ritkan jovok olvasni, de azért benézek néha. Puszi nektek Belgiumbol! Zsuzsi
VálaszTörlés