Szombaton ellopták Vili fél pár babacipőjét! Az úgy volt, hogy leparkoltunk a hatvani Lidl-nél. A gyönyörű napsütésben a boldog apuka egy laza mozdulattal kivette kisebb gyermekét a kocsiból (nagyobb gyermek a nagyszülőkkel épp bárányokat csodált Versegen) és levakarhatatlan mosollyal az arcán tolta be a csöppséget a boltba. Én loholok utánuk és kérdezem megdöbbenve, hogy alvó gyermekünk miért fél pár cipőben leledzik. Apuka néz bután, hogy valóban egy cipő mínuszt mutat a leltár. Kezdünk nézelődni a boltban, majd kitekintve az óriási ablakon megpillantom, hogy a keresett babacipő a kocsink mellett hever a parkolóban. Oké, átverekszem magamat a pénztárban várakozókon, szabadkozok, hogy bocsi, de ki kell azonnal mennem, őőőő izé. Kiérek a kocsihoz és sehol semmi, a kiscipő eltűnt. Teljes értetlenség, az agyvizem felforrt. Visszamegyek a családhoz, Vili még mindig fél pár cipőben durmol, magamból kikelve tájékoztatom az uramat, persze ő is tiszta pipa lesz egy másodperc alatt. Na most nem a cipő értéke a lényeg, hanem maga a cselekmény, hogy miért visz el valaki egy fél pár cipőcskét, miért? Még egy gyenge kísérletet tettem a pénztárosnál, hogy hátha valaki behozta és odaadta neki, de nem sajnos. Lehet ez csak az én dilim, de már Almának is vettem pici korától babacipőt, mert szerintem nagyon bénán néz ki egy baba, ha szépen fel van öltöztetve a lábán meg csak zokni van. Tavasszal pedig melegítő funkciója is van. Vili első cipőjét még akkor vettem, amikor terhes voltam, szinte ez volt az egyetlen holmi, amit a születése előtt kapott tőlem, szóval inkább eszmei értéke volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése